Abszolút filmszínház

Váratlan fordulattal zárult a parlamenti választás.

Azt is mondhatnám, hogy mindenre számítottam, de erre nem.

Van egy olyan érzésem, hogy Orbán durván berakott mindenkit a hintába és “abszolut filmszínház” az egész műsor. Az emberek nem akarták már Orbánt, hát kaptak helyette narcisztikus idiótát. Ez majd valószínűleg jobb lesz. Az egészben az az elképesztő, hogy mindegy, hogy ki, mindegy, hogy milyen áron csak ne az Orbán legyen. 16 év gyűlöletkeltése ide vezetett.

Oké, elismerem, voltak bajok a Fidesz-KDNP-vel és a NER-rel. És ezt ők is tudták jól. Tudniuk kellett. Tudták azt is, hogy ez így nem mehet tovább valahogy le kell választaniuk magukról a NER-t. Erre viszont a legfájdalommentesebb megoldás az, ha ezt (látszólag) nem ők hajtják végre. Orbán hátra dől, és élvezi a műsort, ahogy Bütyök elvégzi a piszkos munkát.

Igen, lesz ára, következménye, de ez még a kisebbik rossz. A Fidesz közben szépen csendben megújul és ha kell félreállítja a MP-t. Láttunk már ilyet: MP -> GyF -> BG.

Idő kell mindenhez és türelem. Ezt a filmszínházasdit nem lehet a végtelenségig játszani, nem lehet büntetlenül úgy csinálni, mintha kormányoznának.

Na mindegy is. Egy pozitív dolog legalább van a dologban: sikerült eltakarítani a baloldalt a parlamentből. 36 évbe telt, de a magyarok végül beismerték, hogy semmi szükség rájuk. Micsoda? Hogy a tiszások baloldaliak lennének? Igaz van köztük pár baloldalhoz köthető arc, de ezek olyanok, hogy oda dörgölőznek, ahonnan hasznot remélnek. Azt sem lehet mondani rájuk, hogy jobboldali, konzervatív alakulat lenne. Leginkább valami centrista, liberális mosléknak tűnik ez az egész.